patrícius
patrícius főnév -t, -ok, -a
1. (történettudomány) <Az ókori rómaiaknál> ősi római nemzetségből származó, előkelő, gazdag nemes; (kezdetben) minden jog és vagyon birtokosa. A patríciusok és a plebejusok küzdelmei, osztályharca. Caesar tizennyolc éves koráig … patríciusok lakomáin gyakrabban volt látható, mint a kollégiumban. (Karinthy Frigyes)
2. (elavulóban) <Kül. a feudalizmus korában> a városi, nem nemes, általában kereskedő polgárság régen meggyökeresedett, gazdag, tekintélyes családjaiból származó, a polgárság legfelsőbb rétegéhez tartozó személy. Az egész piacnégyszöget mind patríciusok lakják. (Jókai Mór)
3. jelzői használat(ban) (történettudomány, ill. elavulóban) A patríciusok (1, 2) közé tartozó. Patrícius család, ifjú. A fiatal ember egy előkelő patrícius család ivadéka volt a Szepességről. (Jókai Mór) || a. (történettudomány, ill. elavulóban) A patríciusra (1, 2) jellemző, vele kapcs., hozzá tartozó. Patrícius gőg, ház.
Szóösszetétel(ek): patríciusfiú; patríciusház.
patríciusi.
