pénzel
pénzel [ë] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas <Vmely vállalkozást> anyagilag rendszeresen támogat; finanszíroz. A tőkés országok fegyverkezését a nagytőke pénzeli. || a. tárgyas (gyak. rosszalló) Vkit huzamosabb ideig pénzzel ellát, vkinek rendszeresen pénzt ad. Az összeesküvőket idegen állam pénzelte. Nincs eset, Hogy boldogúlna, ha te kéz alatt Folyvást nem pénzeled. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. tárgyatlan <Vmely forrásból, vállalkozásból> pénzt szerez. Szépen pénzel vmiből. A szövetkezet tavasszal a zöldségtermesztésből pénzel. Én csak a kertből meg a majorságból pénzelek. (Jókai Mór) [Pápa városának] két dolga volt, amiből pénzelt. Az egyik: feudális urasága…, a másik a főiskolája. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: felpénzel; lepénzel.
pénzelés; pénzelget; pénzelhető; pénzelő; pénzelt; pénzeltet.
