pénzes
pénzes [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy, csoport>, akinek, amelynek sok pénze van; gazdag, jómódú, tehetős. Pénzes kereskedő, özvegy. Lent a földszinti nagy teremben a főváros pénzes, de nem előkelő része mulat. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Pénzes postás: az a p., aki a pénzküldeményeket kézbesíti.
2. (népies) Olyan <eszköz>, amelyben pénzt szoktak tartani; pénzt tartalmazó, pénzzel tele v. megrakott. Pénzes zacskó. Ül pénzes ládáján sovány ábrázattal, Tisztelvén a mammont örök áldozattal. (Csokonai Vitéz Mihály) Vizsgálják a pénzes erszényt, Mennyi volt benn s mennyi van még. (Petőfi Sándor)
3. (ritka) Jövedelemmel járó, pénzt hozó, hasznot hajtó. Egy csomó új pénzes hivatalocska ura [lett]. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): táppénzes; tőkepénzes.
pénzesedik; pénzesség.
