penzió
penzió [ë v. e] főnév -t, -ja
1. (régies) Nyugdíj (1). Itthon azt mondták rá, hogy meghalt, s a feleségének penziót adtak. (Jókai Mór) Adósságokat kellett rendezni, kis fiukat illőn kiiskoláztatni, miből? semmiből! koldus penzióból. (Babits Mihály) || a. (régies) Nyugdíjas állapot, nyugalom (4). Penzióba megy, vonul; penzióba küldték. Penzióban van. Örülünk, ha mentül kevesebb köszvénnyel juthatunk penzióba. (Gárdonyi Géza) Penzióban van az öreg … semmi dolga már a világon. (Krúdy Gyula)
2. (ritka) Panzió (1).
Szóösszetétel(ek): penzióár; penziórendszer.
penziói.
