percen
percen [ë-e v. e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (rendsz. 3. személyben) (hangutánzó)
<Lassan mozgó, kisebb tárgy, eszköz, kül. járó óra> egyetlen percegő hangot ad. Ütés előtt az óra egyet percen. Egyet percen a kihegyezett, meghasított lúdtoll. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: megpercen.
percenés; percenő.
