peron
peron [ë v. e] főnév -t, -ok, -ja, (ritka, régies) perrón (régies írva: perron is)
1. <A vasúti állomásokon, autóbusz- és villamosmegállóknál> a várakozó utasok számára való, a pályatestnél valamivel magasabb s rendsz. fedett terület. A peronon várja a vonattal érkező vendéget. Kimegy a peronra. A vasúti állomás perrónján áldok, egy vonat indul meg. (Kaffka Margit) Nagy mozgalom támadt a perrónon, a váróterem őrei csengettek, kiáltoztak. (Babits Mihály)
2. <Vasúti és villamoskocsi két végén, autóbusz hátulján> fel- és leszállásra való, rendsz. ülőhely nélküli, gyak. elkülönített rész. A peronon 12 állóhely van. Felültünk egy budai villamoskocsiba. Csomagjainkkal a hátsó perronon álltunk meg. (Kuncz Aladár)
3. (ritka) <Fülkés vasúti kocsin> folyosó. Kimegy a peronra. Kiment a fülkéből, csöndes illedelemmel behúzva maga után a perron ajtaját. (Hunyady Sándor)
peronos; peronú.
