pezseg
pezseg [ë-ë] tárgyatlan ige pezsgett, -jen [ë-ë, ë]; -ni v. (pezsgeni) [ë-e], (régies, irodalmi nyelvben) pezsg [ë], pezsegjen [ë-ë-ë], -eni [e] (hangutánzó)
1. <Szénsav v. más gáz tartalmú folyadék> nyitott edényben úgy gyöngyözik, hogy a szénsav v. más gáz kis buborékok alakjában alulról felfelé hatol, és közben a buborékok gyors egymásutánban elpattanva, halkan zsongó hangot keltenek. Pezseg a forrásban levő must, a szódavíz. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget Ételt italt terem; S mind ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. (Arany János) Mérget adtak be neki, olyan fejér orvosság vót, mint a tej, még pezsgett is. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Pezseg a vére: frissnek érzi magát, cselekvésre vágyik, lelkesedik. A zene hangjaira pezsegni kezdett a vére. Vére az illuziók hatása alatt pezseg. (Péterfy Jenő)
2. (átvitt értelemben, régies, költői) <Emberek, állatok nagyobb csoportja> egymás hegyén-hátán tolongva, élénk mozgásban van; hemzseg, nyüzsög. A gyors nyilazók, Tarcal hű népe, darázsként | Pezsgenek a téren. (Vörösmarty Mihály) Jár sokaság ki s bé, valahol csak járhat, Pezseg a nép szerte s ló, a nemes állat. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Pezseg az élet: élénk tevékenységben, sürgés-forgásban, vidáman folyik. Az egész hegyen pezsgett az élet szüretkor. Sürgött, mozgott, pezsgett az élet mindenfelől. (Kemény Zsigmond)
Igekötős igék: elpezseg; felpezseg.
