pihe
pihe [e] főnév pihét, pihéje [e] (népies)
1. Finom, apró pehely (1–2), ill. ennek egy része, szála. Szóláshasonlat(ok): könnyű, mint a pihe. rendkívül k. <tárgy, test>. Kezébe vette a tollat, meghegyezte, ablak felé tartotta, nincs-e kis pihe rajta? (Jókai Mór)
2. Hópehely. Hó hullongott az égből, s a pihék elolvadtak forró arcunkon. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. piheszárny; piheszőr; pihetoll; 2. pamutpihe.
