pihen
pihen [e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyatlan <Mozgás, fárasztó tevékenység után> nyugalmi állapotban van. A díványon pihen. A vándor egy fa alatt pihen. Rég volt igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék. (Petőfi Sándor) A kertben ültünk. Tenisz után pihentünk. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) (A temetőben) pihen: meghalt. Beteges borzalommal féltem a régi otthonomtól, ahol a szegény halottam vére cseppent a padlóra … Ő, szegény, aki olyan régen pihen már, tán akkor lépett sorsa útjára, mikor engem feleségül választott. (Kaffka Margit) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) Pihen babérjain: elért eredményeivel, sikereivel megelégedve tétlenül élvezi az elismerést. Hazaérkeztem 1848-ik esztendőben … Azóta babérimon pihenek. (Arany János) || c. tárgyatlan (játék) Az osztó pihen: az osztó (II. 2) nem vesz részt a játszmában <a szükségesnél eggyel több játékos esetén>.
2. tárgyatlan Egy ideig nem dolgozik, hanem azzal foglalkozik, amihez éppen kedve van, hogy a további munkához új erőt gyűjtsön. Vasárnap pihen. A hét végén balatoni nyaralójában pihen. Orvosa tanácsára a nyári hónapokra egy fürdőhelyre vonult pihenni. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben) Pihen vmi: nem látszik rajta v. benne semmi mozgás, nem mutatja az élet jelét. Pihen a föld, a gép. Pihen a komp, kikötötték. (Petőfi Sándor) Pihen a föld, pihen a ház. (Tompa Mihály) Pihen most az ég is, a nyugodt Marosra | s homlokomra kiülnek a csillagok. (József Attila)
4. tárgyatlan <Testrész> nyugodtan, mozdulatlanul van egy helyen. Rajta pihen a szeme vkin, vmin: hosszasan elnézi mint kellemes, megnyugtató látványt. Feje kedvese vállán pihent. Szemed, a hűséget sugárzó, Rajtam pihent szelid hevével. (Reviczky Gyula) A kéz – a fehér anyakéz – többnyire az ölében pihent. (Kosztolányi Dezső)
5. tárgyas (ritka) Kipihen vmit. A tegnapi munkát piheni. Fáradalmam hadd pihenjem, A világot hadd feledjem. (Gyulai Pál)
Igekötős igék: elpihen; kipihen; lepihen; megpihen.
pihenget.
