pihenés
pihenés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A pihen igével kifejezett állapot; az a tény, hogy vki, vmi pihen; nyugvás, nyugalom, munkaszünet a fáradtság megszüntetésére és új erőgyűjtés végett. Ebéd utáni, vasárnapi pihenés; pihenésnek → ereszti fejét, szemét v. magát; átadja magát a pihenésnek; szüksége van pihenésre. Egy órai pihenés után tovább indultunk. Jön az álom s mindent pihenésre hajta. (Csokonai Vitéz Mihály) A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (átvitt értelemben) Bús Tisza partjaitól, vándor, ha kit erre hoz útad: | Íme! hazád nyelvén szól veled e ravatal. | Itt Baranovszky, honod fia, ment el örök nyugalomba. | Messzefutó pályán itt pihenésre talált. (Arany János)
pihenési.
