pillanat
pillanat főnév -ot, -a
1. Igen rövid, alig érzékelhetően kevés idő; egy szempillantásnyi idő. Egy pillanat!: várj egy kicsit!, mindjárt!, azonnal!; egy pillanat alatt; (szinte) pillanatok alatt: a vártnál v. a szokásosnál sokkal rövidebb idő alatt; → őrizetlen pillanat; világos pillanat; egy pillanat műve volt; egy → észrevétlen pillanatban; a → jelen pillanatban; egy → óvatlan pillanatban. Várj egy pillanatig! Egy pillanatra sem hagyja magukra őket. Állj meg egy pillanatra! Minden olyan mozdulatlan … . Mult jövendő tán együtt van Ebben az egy pillanatban? (Vajda János) Ebben a pillanatban megértette, ujjongva és boldogan, miért kellett megtanulnia ölni. (Karinthy Frigyes) || a. <Mondatként, élénk stílusban.> Igen rövid idő múlik el, és … Egy pillanat, máris megyek. Ott az ürge, Hű, mi fürge, | Mint szalad! Pillanat, S odabenn van, Benn a lyukban. (Petőfi Sándor) Egy pillanat és megindul a hegy. (Ady Endre) || b. Olyan igen rövid időtartam, amelyet színes és erős érzelmi mozzanatok, kísérő jelenségek tesznek vki számára emlékezetessé. Boldog, mámoros pillanat; → önfeledt pillanat. Gyönyörű pillanat volt, amikor átvettem a kitüntetést. Életemnek legkeservesebb pillanata volt az, amikor megtudtam a halálhírét. Többet ér egy hosszú életnél Egy álmot nyujtó pillanat! (Ady Endre) || c. A legszűkebb értelemben vett jelen. A pillanatnak él. Élvezi, amit a pillanat nyújt. Úgy látszott, hogy Bíró Jenő úr meg tudja becsülni, amit a tűnő pillanat ád, s ki tudja színi minden virágnak a mézét. (Ambrus Zoltán) A pillanattal foglalkozott csak, kéjesen elnyújtózva a kádban. (Hunyady Sándor)
2. jelzői használat(ban) Igen rövid ideig tartó. Egy pillanat türelmet kérek.
3. (mutatónévmási v. sorszámnévi jelzővel) Időpont. Bármely v. minden pillanatban: bármely időpontban a közel jövőben; (már, rögtön, mindjárt) az első pillanatban: első észlelésre, az első, rövid tapasztalat alapján, első, gyors megállapításként. Már az első pillanatban kiismertem. Az első pillanatban azt hittem, meghal, de csak elájult. Mindjárt az első pillanatban rokonszenvesnek találtam. (Kosztolányi Dezső) || a. Abban a pillanatban: a) a mondottakkal pontosan egy időben. Janka abban a pillanatban lépett be, mikor éppen kiürítettem a zsebem. (Móricz Zsigmond); b) rögtön utána. A gyerek jó éjszakát kívánt, és abban a pillanatban elaludt. || b. Ebben a pillanatban a) jelenleg (de nem sokáig). Ebben a pillanatban még ő a bajnok. b) hamarjában, most, hirtelen. Ebben a pillanatban nem tudom megmondani, hogy hol van. c) épp az imént. Ebben a pillanatban ment el. d) azonnal, rögtön. Ebben a pillanatban rendelkezésére állok. || c. Első pillanatra: <gyak. ellentétes cáfoló tartalmú mondat előzményeként:> a) az első, felületes, futó benyomás szerint. Első pillanatra tetszetős. Nem olyan, mint első pillanatra látszik. b) első (meg)látásra. Első pillanatra beleszeretett. || d. Vmely történés bekövetkezésére alkalmat adó, vmely cselekvés elvégzésére alkalmas időpont. Alkalmas, döntő, kellő pillanat; → lélektani pillanat; → történelmi pillanat; a pillanat szüleménye: a helyzetből adódó hirtelen megnyilatkozás, elhatározás, tett; a pillanat adta ötlet; az → utolsó pillanatban. A jóslat teljesült … a pillanat megjött. (Csiky Gergely) Önkívületben járva az éjjeli utcákat, véletlenül látta meg a hazatérő ittas áldozatot, és tettét a pillanat sugallta. (Babits Mihály)
4. (régies) Pillantás (1). Csak rám nézne, csak egy pillanatot vetne rám. (Szigligeti Ede) Az ifjú észrevette esdő pillanatát. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): pillanatzár.
