pingál
pingál ige -t, -jon (bizalmas v. tréfás)
1. tárgyas (tárgy nélkül is) (gyak. rosszalló) Kezdetleges módon v. műkedvelők módjára fest. Egész nap pingálja képeit. Ő nem fest, hanem csak pingál. Pingálni való: érdemes volna lefesteni. Olyan egy darab legény …, hogy piktor se pingálhat különbet. (Mikszáth Kálmán) [A] düledező, ütött-kopott kocsma … cégérjére egy vörös ökör volt pingálva. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Falat> fest (1a–b). Reggel óta pingálja a falakat. Egész délután pingált. A ház kívülről fehérre volt meszelve, de belül a szobák pingálva voltak. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyas (rosszalló) <Arcát v. száját> pirosítóval festi, kendőzi. Pingálja az arcát; pingálja magát: festi magát. Sohasem mondja a parasztlegény, hogy az Örzse képe olyan, mint a rózsa; de nem pingálja ám magát Örzse. (Vas Gereben)
4. tárgyas (ritka) Nagy gonddal v. nehézkesen ír vmit, mintha rajzolna. Levelet pingál; pingálja a betűket. Ez a beleírt név … nem ugyanannak a kéznek az írása, amelyik az egész útlevelet pingálta. (Jókai Mór)
Igekötős igék: bepingál; kipingál; lepingál; rápingál; végigpingál.
pingálás; pingálható; pingáló; pingált; pingáltat.
