pint
pint főnév -et, -je [ë, e] (régies)
1. Különböző nagyságú régi űrmérték, amely két kis iccének, vagyis 1,4–1,6 liternek felel meg. Az angol pint 0,587 l, a magyar pint 1,415 l.
2. jelzői használat(ban) Ilyen mennyiségű, űrtartalmú. Két pint bor. Útas, köszönj rám egy pint bort. (Csokonai Vitéz Mihály) Aludt vér | Ömlött Döbrögiből … Hogy haza cammogtak vele a lovak, egy banya két pint Szappanos égett bort kent széjjel rajta. (Fazekas Mihály)
3. Ekkora mennyiség vmiből. Pintje.
4. Ilyen űrmértékű edény. Bádog a pint, réz a messzely. (népköltés)
pintnyi.
