pionír
pionír főnév -t, -ok, -ja, (régies) pionér
1. (választékos) Vmely területen előharcos, úttörő, vmit első vállalkozóként csináló ember. Észak-Amerika nyugati területeinek első telepeseit pioníroknak hívták. A frissen jött művészek és írók, költők még pionírok, akik maguk vérével és életével trágyázzák a jövőt. (Móricz Zsigmond)
2. (1945 után) A Lenin tanításának szellemében működő szovjet ifjúsági szervezet tagja; szovjet úttörő. Szovjet pionírok érkeztek Magyarországra a magyar úttörők meglátogatására.
3. (katonaság, régies) Hidász v. utász katona. Pionírok: hidász v. utász alakulat. A pioníroknál szolgált.
Szóösszetétel(ek): pionírház; pionírtábor.
pioníri.
