pipere
pipere [ë-e v. e-e] főnév ..rét, ..réje [e] (választékos)
1. Főleg nők szépítésére, csinosítására haszn. tárgyak, szerek összessége; cicoma, cifraság. Hát a sok karperecet, Fülönfüggőt, a tarka piperet, Mit rám aggattál, számon sem veszed? (Madách Imre) || a. (ritka) Finom férfi és női fehérnemű. Mosok és varrok piperét. Piperét vállalok. Lázas készülődések folytak, szabók, frájjok [= frajlák], masamódok éjjel-nappal varrták a piperét és jelmezt. (Mikszáth Kálmán)
2. <Rendsz. nőkkel kapcs.:> önmaga szépítése, szépítőszerek túlzott mértékű használata. Csak a pipere a gondja. Csak a piperének, csak a külső dísznek és cicomának fog mindig élni … (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, régies) <Beszédben, írásban:> sallang, cicoma, cifraság. A nyelv minden pipere nélkül csinos. (Vörösmarty Mihály) Ha [a költő] magasztos eszméket, érzelmeket … akar zengeni, őrizkedjék aprólékos játéktól, piperétől. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): pipereáru; pipereárus; pipereasztal; piperebazár; piperebolt; piperekészítő; piperekészlet; pipereraktár; pipereszer; pipereszekrény; piperetár; piperetárgy; pipereüzlet; piperevásár.
piperétlen.
