pirít
pirít ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. tárgyas <Élelmiszert> folyamatosan, lassú tűzön v. forró zsírban, a felületén barnásra v. barnáspirosra süt. Kenyeret, szalonnát pirít. Grízt pirít zsírban. Jancsi mindnyájunk számára kenyeret, szalonnát pirított. (Jókai Mór) A pihenő katonák ott a piacon tüzeltek. Szalonnát is pirított némelyik. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) <Tűz v. nap heve v. fénye> folyamatosan pirosas színűre fest v. éget. Ah! az én orcáim asznak, Engem a nyár süt, pirít. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vkire pirít: (rendsz. mások füle hallatára) megszégyenítő megjegyzéssel válaszol vkinek a szavaira v. viselkedésére. Vö: rápirít. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk pirít. Sértette őket, hogy minduntalan rájuk pirított.
Igekötős igék: átpirít; lepirít; megpirít; rápirít.
pirítás; pirítgat; pirítható; pirító; piríttat.
