pirul
pirul tárgyatlan ige -t, -jon
1. Pirul vki v. vkinek az arca: <zavarában, restelkedésében v. idegességében, ritk. örömében> vkinek az arca (s rendsz. nyaka) pirossá válik, és egy ideig úgy is marad. Pirul, ha megszólítják. Szűzek! … ezt olvassátok Pirúlva, s nevetéssel. (Csokonai Vitéz Mihály) Pirúl az ember arca, Sorsodat ha látja: Szerelemnek, boldogságnak Csendes kis tanyája! (Tompa Mihály) Éreztem, hogy kínosan pirulok. (Kaffka Margit) || a. (hangsúlyos határozóval) Elpirul. Fülig pirul; könnyen pirul. || b. (költői) <Szemérem, szégyen v. illem érzése> az arc pirosságában mutatkozik. Az illem pirul. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Szégyen pirult arcomra. (Szigligeti Ede)
2. (átvitt értelemben is) Restelkedik, szégyenkezik (esetleg pirulás nélkül). Azért nem kell pirulnia az embernek, ha jót tett. Pirult szerénységében, amikor dicsérték. Nem pirulsz oda tolakodni, hol csak nekem lehet helyem? (Vörösmarty Mihály) Bevallom – nem egyszer pirultam miatta … (Kosztolányi Dezső)
3. (költői) <Vmely dolog> pirossá válik, pirosodik. Menj már, pirúl keletnek szép ege. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) Piroslik. A szőlők rigóknak való hitván fürttel pirúlnak. (Csokonai Vitéz Mihály) Alant a mélység sziklacsúcsai A vértül és a hajnaltól pirultak. (Petőfi Sándor) || b. (ritka) <Gyümölcs> folyamatosan pirosra érik. Már pirul az alma. Legizzóbb lángod, te nap! ide vesd; Hogy kétszer érjen a rónák kalásza, S kétszer piruljon a szőlőgerezd. (Kiss József) Pirul a naptól már az őszi bogyó. (Radnóti Miklós)
4. <Hús, tészta> sütés, pirítás közben folyamatosan sárgásbarna v. barnáspiros kérget kap. Pirul a hús, a kalács, a szalonna. A kenyér már pirul a kemencében. Sistereg a bogrács, pirul lángos, lepény. (Arany János) Zsírral locsolgatta a fiatal libákat, hogy szépen piruljanak. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: belepirul; elpirul; kipirul; megpirul.
pirulékony; piruló; pirult.
