piszkít
piszkít ige -ott, -son; -ani v. (-ni)
1. tárgyas (tárgy nélkül is, csak 3. személyben) Vmi piszkít (vmit): vminek az a tulajdonsága, hogy vele érintkező tárgyon v. környezetén foltot, piszkot hagy, ejt, piszkossá teszi. Nagyon piszkít ez az indigó. A sár piszkít. A rossz töltőtoll piszkítja a kezet. Ez a munka piszkítja a ruhát. || a. tárgyas (főleg igekötővel) Vki, vmi piszkossá tesz vmit. Hogy piszkítja ez a füst a falat! Mivel piszkítod a kezed? Nagyon piszkítják a gyerekek a ruhát.
2. tárgyatlan (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Piszkít vhol, vhová: <állat, ember> vizeletét, ürülékét olyan helyen v. helyre üríti, ahová nem volna szabad, ill. ahol undort kelt. Az ágyba, a nadrágba piszkít; saját fészkébe piszkít; (átvitt értelemben is) vki saját családját, környezetét, hozzátartozóit gyalázza, ill. gyalázatos dolgot művel körükben. A macska a szobában piszkít. Kergesd ki a kutyát, ne piszkítson itt bent!
Igekötős igék: bepiszkít; belepiszkít; elpiszkít; idepiszkít; lepiszkít; odapiszkít; összepiszkít; rápiszkít; telepiszkít; végigpiszkít.
piszkítás; piszkító.
