piszmog
piszmog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (kissé rosszalló, hangfestő)
1. Aprólékos módon, babrálva, bíbelődve foglalkozik vmivel. Piszmog vmivel. Sokat piszmog a főzéssel, a takarítással. Induljunk már, ne piszmogjatok olyan sokat a csomagolással. A bíróságok sokáig piszmogtak, de végre eldőlt az ügy. (Mikszáth Kálmán) Az ember … valamit megigazított a hátulsó keréknél, soká piszmogott, emelgette. (Móricz Zsigmond)
2. Határozatlanul, hosszasan, fölöslegesen foglalatoskodik vmivel; pepecsel. Piszmog vmin. Miért piszmog azon az aktán? Ne piszmogjon azon a csiszoláson! A gulyás … a véres ingével piszmogott, hogy ne kelljen senkire néznie. (Nagy Lajos)
Igekötős igék: elpiszmog.
piszmogás; piszmogó.
