pláne [ë v. e] határozószó, mondatszó és főnév (régies írva: plane is)
I. határozószó (mondatok, toldásként közölt mondatrészek kiemelésére) <Általában arra szolgál, hogy a szóban forgó dologhoz (tulajdonsághoz, állapothoz, cselekvéshez stb.) olyan új mozzanatot fűzzünk, amelynek jelentősebb voltát, nagyobb mértékét stb. ezzel nyomatékosítjuk.>
1. <Bár az előbbi dolog is eleget mond, de> még hozzá; főként, kivált, különösen. Az iskolában nem illik fecsegni, pláne óra alatt. Ez a ruha vékony, pláne ilyen hidegben. Katona vagyok s plane manőveren: innen nem kérhetek kétnapi szabadságot. (Gárdonyi Géza) || a. <A kapcsolt mozzanat meglepő, szokatlan voltának kiemelésére:> s ez még meglepőbb, furcsább. Nemcsak öt- és hatlábúak vannak köztök, hanem pláne tarantulák és emlősállatok. (Jókai Mór) Mind a pap, mind a rektor nagy szívességgel és becsülettel fogadták [Lacit] … a rektor pláne visszakísérte a gyászházhoz. (Mikszáth Kálmán) A polgárok társasága … a grófné hálószobájában foglalt helyet. Egy kövéres londoni kereskedő pláne az ágyra ült. (Krúdy Gyula)
2. (rendsz. kiemelő hangsúllyal) <Fokozásban: az előzményhez viszonyítva a következő kijelentésben foglaltak fokozott jelentőségének erős kiemelésére:> éppenséggel (3), egyenesen (6), a szó szoros értelmében. Ez nem tetszik, a másik pláne nem felel meg. Ez se rossz, de az pláne nagyon jó. Erről te pláne sokat tudsz. Nem azért dolgozom, hogy te rögtön elköltsd vagy pláne elmulasd a keresetemet. A vallomás után egyetlen szó is fölösleges kommentárnak. Kombinálni meg pláne nevetséges. (Mikszáth Kálmán) [Klára] a kiült nadrágú hivatalnokokon sajnálkozott, a tiszteken pláne nagyokat nevetett. (Krúdy Gyula) Soha életében senkiről rosszat nem mondott, s pláne senkinek kárt nem tett. (Móricz Zsigmond) || a. <Olyan mellékmondattal kapcs., amely az okot határozza meg, ill. az okot is meghatározza, az állítmány jelentésének fokozására, nyomósító szóként:> még inkább, annál inkább. Most, hogy megnyerte az első díjat, pláne büszke. Mivel ilyen követelődző vagy, pláne nem engedek.
3. <Lefokozásban: az előzményhez viszonyítva a következő kijelentésben foglaltak kisebb, jelentéktelenebb fokának, mértékének erős kiemelésére:> éppenséggel, egyenesen. Ez nem sok, de az meg pláne kevés. Őnáluk otthon olyan alacsony a szoba, hogy mikor az édesapja felemeli a fejszét, akkor beleüti a fejsze fokát a gerendába. A mestergerenda meg pláne olyan alacsony, hogy azt még ő is eléri. (Móricz Zsigmond)
4. <Több máshoz való viszonyában, egyet a többi közül kiemelve:> az előbbieknél v. odaértetteknél még nagyobb mértékben; különösen, főként. Nem jó nagy melegben, hideg italt inni, pláne köhögős embernek. Ez a szó nem illik a jó stílusba, pláne versbe nem. Az lepett meg első látásukkor, hogy nem láttam rajtok semmi grófit. Pláne a fiú olyan vásott volt, akár a suszterinasok. (Gárdonyi Géza) Ugyan kinek volna kedve megvénülni? Pláne asszonyfélének! (Krúdy Gyula) || a. <Helymegjelölést is tartalmazó mondatban:> a szóban forgó helyen v. helyről v. helyre még inkább. Szép nyáron a Margitszigeten, pláne a rózsakertben. Szeretett vendéglőbe járni, pláne a budai kiskocsmákba. Odakinn borús, sötétes őszi reggel volt, a minisztérium szürke falai közt pláne egész novemberi hangulat. (Móricz Zsigmond) || b. <Időhatározóval kapcs.:> a szóban forgó időben v. időtől fogva v. időre még inkább. Gyakran sétáltak együtt, pláne esténként. Kacér nő, divatos, felvilágosult. Hátha. Miért ne? Pláne most, hogy bajban van. (Hunyady Sándor)
1. <Főmondatként, elhallgatott, odaérthető mutató névmás, mutató határozószó nélkül:> különösen az; különösen itt; különösen akkor (stb.). Szerette a fiatal nőket, pláne akik csinosan öltözködtek. Jól érzi magát a természetben, pláne, ahol csend van. Sohase történt még, … hogy püspök végezze a szertartást, pláne hogy három püspököt is láttak volna egyazon oltárnál. (Gárdonyi Géza) [A felesége nem engedi a férjét elmélyedni.] Vagy pláne, hogy belefogjon valami komoly könyvet olvasni! (Móricz Zsigmond) || a. <Időhatározóval kapcs.:> a szóban forgó időben v. időtől fogva v. időre még inkább. Nem szeretem, ha egész nap zongorázik, pláne mikor dolgozom. A gyerek lassanként javul, pláne azóta, hogy egyszer megdicsértem. Voltak percek, amikor ingadoztam, s plane mikor a mellemre hajtotta a fejét. (Gárdonyi Géza) || b. <Feltételt tartalmazó mondatban:> a szóban forgó esetben még inkább. Nem szeretem a spenótot, pláne ha fokhagymával készítik. Átilla csillaga is lehullhat. Pláne, ha valaki ügyesen megpiszkálja. (Gárdonyi Géza) Alig van, ami jobban felháborítsa az embert, mint ha idegenek jelennek meg a városban és tíz perc után pontos és határozott ítéletük van rólunk. Pláne, ha nem kedvező. (Móricz Zsigmond) || c. <Okozati összefüggést tartalmazó tagmondatok egyikében, az ok v. az okozat kiemelésére, rendsz. fokozó árnyalattal:> pláne, hogy (mivel, mert) …: annál is inkább, mert … Pihent voltam, s pláne, hogy jó hideg vízben meg is mosdottam, minden kábultságom elmúlt. (Gárdonyi Géza) Roppant büszke volt azért édesanyám, hogy a fia éppen egy ilyen neves napon lett a világra. Pláne, hogy ebben az évben Péter-Pál még vasárnapra is esett. (Móricz Zsigmond)
2. <Kérdés, közlés után, annak érzékeltetésére, hogy az amúgy is jogos, természetes kérdést az utána következő körülménymegállapítás még jogosabbá, még természetesebbé teszi.> Minek neked a betű? Pláne, nagyon fiatal is vagy hozzá. (Krúdy Gyula)
III. főnév (..nét) (rendsz. ragtalan alakban) (argóban) Vminek a különös volta, érdekesen jellemző sajátsága. Az benne a pláne, hogy …