planéta
planéta főnév ..tát, ..tája, (népies) plánéta
1. (régies) Bolygó (II). A mi planétánk: a föld. Óh boldog plánéták! mit ér a Földi ember csöpp élete, Amelynek rossz kín a fele? (Tóth Árpád) Forgó szerencsék és forgó planéták Táncolnak ott fenn és elmúlnak itt lenn. (Juhász Gyula)
2. (régies) Tág. ért. égitest, csillag. Otthon volt ő az ég fényes planétái közt. (Mikszáth Kálmán) A szép planéta [= a Nap] mely szeretni biztat | mosolyba vonta Keletet. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
3. (régies) <Babonás hiedelem szerint, a csillagjóslásban> a csillagoknak az emberi sorsokat meghatározó állása; csillagzat, vmely csillag jegye. Az se utolsó kérdés, milyen planéta alatt született … (Mikszáth Kálmán)
4. (népies) Az ember sorsára vonatkozó együgyű jóslatokat tartalmazó, nyomtatott kis papírlap, cédula, melyet több hasonló közül rendsz. vmely kis idomított állat (papagály, tengeri malac, fehér egér stb.) húz ki vkinek a számára. Planétát húz, húzat. Az van a planétában, hogy szerencse fogja érni.
Szóösszetétel(ek): planétafény, planétakeringés.
planétás.
