pletyka [1]
pletyka [1] [ë] főnév ..kát, ..kája
1. Vmely személyes v. magánügyet, ill. koholt, elferdített dolgot, ügyet bizalmasan v. alattomban tárgyaló, kiteregető, indiszkrét, felelőtlen v. rosszakaratú hír(esztelés), amely vkit erkölcsi v. társadalmi tekintetben rendsz. gyanúba v. rossz hírbe hoz; szóbeszéd, mendemonda. Kikezd vkit a pletyka; pletykába keveredik vki; pletykára éhes vénasszonyok; elhiszi, elhordja, terjeszti a pletykát. A pletyka azt mondja v. az a pletyka járja (róla), hogy … Nem kell elhinni, ez csak csúnya pletyka. A pletyka ölni is tud. Ne adj v. hajts semmit a pletykára! Nem tudsz valami pletykát? Én pedig azt mondom, hitvány pletykákra ne hajtsál, Légy ember. (Csokonai Vitéz Mihály) Eszter haragban van a nőkkel, mert sok csúnya pletykát terjesztettek róla. (Krúdy Gyula) A sóti pletyka sok mindenről beszélt, de ezeket a mendemondákat ma már nem hiszi el senki. (Babits Mihály) || a. Pletyká(k)ról szóló bizalmas, felszínes beszélgetés, fecsegés; pletykálás. Megindul, folyik a pletyka. Ki nem fogynak a pletykából. Vége-hossza nincs a pletykának. Összeültek egy kis pletykára. Egy csésze kávé, egy kis pletyka, ennyi az öröme.
2. (rendsz. jelzővel) (bizalmas) Pletykázni szerető, pletykát terjesztő, pletykás személy. Vigyázz vele, nagy pletyka. Ilyen fiatal, és már ilyen pletyka! Győr, Komárom, Vas és Sopron vármegyékben is elismert legnagyobb pletyka és hírharang. (Jókai Mór) István … nagyobb pletyka a vászonnépnél is. (Mikszáth Kálmán)
3. jelzői használat(ban) (bizalmas) Pletykálni szerető, pletykát terjesztő, pletykás <személy>. Pletyka asszony, ember. Mohón tépem fel az újságot, lesve, ha valamelyik pletyka ember rólad valamit kottyantana, de hiába! (Arany János) Találgatta esténként a feleségével, aki ugyancsak nagy pletyka asszony volt …, de semmit sem bírtak kisütni. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): pletykabeszéd; pletykaéhes; pletykafajta; pletykahajlam; pletykahír; pletykahordó; pletykakedv; pletykakör; pletykalap; pletykarovat; pletykaszenvedély.
