plusz
plusz melléknév és főnév (régies írva: plus is)
I. melléknév
1. (mennyiségtan) Nullánál nagyobb értékű <szám, mennyiség>. +2, azaz plusz kettő; plusz függvény, szög. || a. (mennyiségtan) Plusz előjel: nullánál nagyobb mennyiséget, ill. értéket jelölő e. || b. (tudományos) <Főleg hőmérséklet és vízállás mérésében:> az átlagos v. középértéknél, amelyet rendsz. a nulla pont jelöl, nagyobb, magasabb értékű. Plusz tizenöt fok meleg. A Duna vízállása plusz ötvenhárom. Az anyagcsere plusz öt.
2. (műszaki nyelv) A középértéktől, alapmérettől pozitív irányban eltérő, annál nagyobb. Plusz tűrés.
II. főnév -t, -ok, -a
1. (bizalmas) Pluszjel. A tíz előtt hiányzik a plusz.
2. (bizalmas, átvitt értelemben is) Többlet, felesleg, nyereség. Ezt pluszként könyvelhetjük el. Nagy plusz, hogy azok is velünk jönnek, akikre nem számítottunk. Elolvad az egész plus, ami a saját jövedelmemet képezte. (Jókai Mór) A polgármester dolga … úgy intéződött el – mondta kedélyes rosszakarattal Misky bácsi –, hogy a számvevők úgy adták össze a plust, hogy kettő meg három tizenöt, meg hét az harminckettő. (Móricz Zsigmond)
III. (a melléknévi érték háttérbe szorulásával) (mennyiségtan) <Ragozatlan azám v. kifejezés előtt, az összeadás jelölésére.> Öt plusz három (írva; 5+3); a plusz b (írva: a + b).
Szóösszetétel(ek): pluszfüggvény; pluszlencse; pluszmunka; pluszszög.
pluszos.
