poéta
poéta főnév poétát, poétája (régies írva: poeta is) (régies, ma választékos)
1. Költő. → Koszorús poéta. E helybe andalogni jó, E hely poétának való. (Csokonai Vitéz Mihály) Mailáth! poétád éneke leng feléd. (Berzsenyi Dániel) Szeretem a fáradt lemondást, Könnyetlen sírást és a békét, Bölcsek, poéták, betegek Menedékét. (Ady Endre) Anakreon, poétám, Hadd olvasok ma tőled! (Juhász Gyula)
2. (elavult) A régi „latin iskola” poétikai osztályának tanulója. Eszembe jut egy versem, amit poéta koromban írtam (ti. mikor a poéseos classisban [= poétikai osztályban] ültem). (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. poétabeszéd; poétaember; poétagyerek; poétatűz; 2. fűzfapoéta.
poétai; poétaság.
