pofa
pofa főnév pofát, pofája
1. Az állat fejének a szájüreg körüli része, amelyen a hús nincs a csontokhoz tapadva. Jókedvűen megveregette mind a két lónak a pofáját. (Gárdonyi Géza) || a. (régies) Arc (1–2). A számtartó egészséges, pozsgás pofái … fehérebbek lettek a sürgető szó hallásakor. (Kemény Zsigmond)
2. (durva) Az emberi arcnak a száj körüli része, ahol a hús nincs a csontokhoz tapadva; a szájüreg lágy fala; arc. Beesett, teli pofa. A fogfájástól megdagadt a fél pofája. || a. (durva) Ennek evéskor kiduzzadó része, belső ürege. Felfújja a pofáját; két pofára eszik, fal, zabál: száját teletömve, mohón e., úgyhogy mindkét orcája kidudorodik; → tömi a pofáját; → tele pofával. Szedte az éretlen téli körtéket s … tömte két pofára. (Jókai Mór)
3. (durva, rosszalló) Az emberi száj <mint a beszéd szerve>. → Nagy a pofája; → befogja a pofáját; → jártatja a pofáját; → kitátja a pofáját; pofa be!: a) hallgass, ne járjon a szád; b) ne szólj róla senkinek, tartsd titokban a dolgot! Az istennő rendelte, hogy pofával győzzelek le. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Jöjjön ki az állomásra a hat húszas vonathoz, és győződjék meg róla [, hogy elutazom]. De pofa be, barátom, egy szót se senkinek! (Karinthy Frigyes)
4. (durva) Emberi arc. → Tenyérbe kívánkozó, szaladó pofa; fancsali, furcsa, kényszeredett, komikus, mosolygós, savanyú, vidám pofát vág; vmilyen pofát → vág (vmihez); pofákat → vág; látni sem szeretem a pofáját; → idetolja a pofáját; vhova → tolja, → betolja, → odatolja a pofáját; nincs → bőr a pofáján; hogy nem jön le (→ lejön) a bőr a pofájáról!; (majd) → lesül v. (majd) leég a bőr a pofájáról; → fene a pofádat! Takarodjék mindjárt … szemtelen pofáját e házban ne lássam többé! (Eötvös József) Az a látvány, hogy ő ahhoz milyen pofát vág, megér nekem tíz forintot. (Mikszáth Kálmán) Hallatlan, hogy ő kerül abba a helyzetbe, hogy népnyúzónak … tűnjön fel – … Az asztalra kellene ütni. A pofájukba kellene ordítani. (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas, tréfás) <Főként első személyre vonatkoztatva, saját magunk tréfás említésében v. durva beszédmodorban:> arc. Borbélyhoz kell mennem … rettentő szőrös a pofám. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Csupa korom lett a pofám a puskaportól! (Jókai Mór) || b. (kedveskedő) <Jelzővel, érzelmileg színezett beszédben: rendsz. női> arc. Bájos, csinos, kedves, kis pofája van. Megnézte a fiút s … lármás hangon nyilvánította véleményét. – Jó pofája van, teringette! (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, durva) <A szemtelenség, orcátlanság jelképeként.> Van pofája (vmihez): elég szemtelen hozzá; nincs (hozzá) pofája: nincs benne akkora szemtelenség, nem annyira orcátlan; ehhez pofa kell: ilyesmit csak nagyon szemtelen ember tehet. Ékesenszólóbb ő, mint akármely kofa, Meg is van edződve orcáján a pofa. (Csokonai Vitéz Mihály)
6. (átvitt értelemben, bizalmas) Pofára: a külső megjelenés szerint, látszatra. Pofára megy; pofára ítéli meg az embereket. A diákok nem becsülik azt a tanárt, aki pofára osztályoz.
7. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) <Jelzővel, érzelmileg színezett beszédben:> személy. Édes pofám!: kedveskedő megszólításként); → fényes pofa; jó pofa. Gyanús pofa tolakodik a tömegbe. (Vas Gereben) Ott balról az az orgonavirágos kalapú. Szép kis pofa, nem igaz? (Mikszáth Kálmán) Az ismert pofákat látta maga körül, a vagányokat … mint minden este. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) (jelző nélkül is) Meghatározatlan személy. Keresett egy pofa. Ki volt ez a pofa? Csupa új pofa lézengett itt, akit nem ismert. (Kosztolányi Dezső)
8. (műszaki nyelv) <Vmely gépen> súrlódó, fékezésre való alkatrész, ill. olyan szabályozható szerkezet, amely arra való, hogy vele két oldalról megrögzítsenek vmit. Csavaros, feszítő, hornyolt pofa; mozgó, szorító, törő pofa; a pofa betétje; a fék pofája. Befogta a munkadarabot a pofák közé.
9. (sport) <Sílécen> a lábfejet kétoldalt támasztó vaslemez.
10. (hajózás, régies) A hajó orrának faragvánnyal díszített része.
11. jelzői használat(ban) (bizalmas) Egy pofára (2a) való, egy adag, egy ital. Egy pofa sör v. bor v. pálinka: annyi s. v. b. v. p., amennyit az ember egy hajtásra megiszik; egy pofa bagó.
Szólás(ok): ld. bagó.
Szóösszetétel(ek): 1. pofabarázda; pofaizom; pofaszalonna; pofaszíj; pofavizit; 2. fapofa; farpofa; fékpofa; jópofa; pléhpofa.
pofácska; pofájú; pofányi.
