pogány
pogány melléknév és főnév
I. melléknév -ul, -abb
1. (vallásügy) <Az egyistenhivő vallások felfogása szerint:> általában több istent hivő. A pogány germánok, magyarok, rómaiak. || a. (vallásügy) Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos. Pogány erkölcsök, hit, szokás, vallás. Lelkembe zárva, mint tengerszem a hegyen, Antik pogány öröm mosolyog csendesen. (Juhász Gyula) || b. (vallásügy) Ilyen vallással kapcsolatos. Pogány áldozat, pap, templom. A nép is e dolgot megtartá eszében … Nem sovárga többé pogány áldozatra, Lelketlen kövekre, vagy forrás-patakra. (Arany János)
2. (rosszalló) <Vallási felfogás szerint:> istentelen, hitetlen <személy>, nem keresztényi v. általában nem vallásos <magatartás, megnyilatkozás, mód>. Pogány beszéd, élet, érzékiség. Egyszerű halotti szertartás … Legalább ne menjen pogány módra a másvilágra a szegény leány. (Mikszáth Kálmán) || a. (költői) Olyan <személy, megnyilatkozás>, akit, amelyet nem kötnek vallástól megszabott erkölcsi törvények, szokások; minden gátlástól szabad. Paraszt Apollónak termettem, | Ki dalos, erős és pogány, Ki szeretkezve és dalolva Dől el az élet alkonyán. (Ady Endre) Szőke, pogány lány a szeretőm, engem | hisz egyedül. (Radnóti Miklós)
3. (régies, irodalmi nyelvben) <A török háborúk korára vonatkoztatva:> mohamedán <személy>. Lássák pogány ebek, azki Istentől fél, | Soha meg nem halhat, hanem örökkön él. (Zrínyi Miklós) Pogány török a Moráván | Érkezik uj haddal. (Arany János) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, ilyen személytől eredő, ilyen személyhez tartozó. Oh én édes hazám, te jó Magyarország! | Ki keresztyénségnek viseled paizsát; Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát. (Balassi Bálint)
4. (átvitt értelemben, kissé népies) Kegyetlen, cudar, szörnyű <személy, dolog>. Pogány bánásmód; pogány egy étel, ital. Pogány fejfájás gyötörte. Pogány idő támadt, a pusztán üvöltve Futtatnak a neki veszett vadult szelek. (Tompa Mihály) Az emberek egy ideig szidták a két pogány nagybátyát. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies, tréfás) Pogányul, pogány módon: a) kegyetlenül; pogányul elbánt vele; b) rendkívüli mértékben, roppantul, szörnyen. Pogányul érzi magát, fáj a foga, káromkodik. A direktor pogányul meg volt hatva a szerencse által. (Jókai Mór) A többi gyerek pogányul megmosakodottan ül a padokban. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben, ritka) Konok, megátalkodott <személy>. Pogány egy teremtés vót az öregasszony, hogy nem vallotta meg. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ok, -a Pogány (1, 2) ember. A pogány is megszánná. Még a pogánynak is megesett volna a szíve rajta. || a. (régies, irodalmi nyelvben) <A török háborúk korára vonatkoztatva:> a török sereg, nép; az oszmán birodalom. Hol jajgató csoportokban | Visznek Iszter habjai | Magyarokat, kik, szegények, Mosta pogány rabjai! (Kisfaludy Sándor) Magyar hazán és nemzeten Nem dúl pogány hatalma! (Czuczor Gergely) Ki annyi sarcot vívtam a pogánytól, Nem bírom-é áthágni ezt a sáncot? (Madách Imre) || b. (bizalmas, tréfás) Az az ember, aki kereszténynek született, de még nincs megkeresztelve. Kis pogány: meg nem keresztelt újszülött.
Szóösszetétel(ek): pogányfej; pogányfészek; pogányijesztő; pogánykirály; pogánysereg; pogánytérítés.
