pogányság
pogányság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. (vallásügy) <Az egyistenhívő vallások felfogása szerint:> sokistenhivő, bálványimádó, pogány (I. 1a) vallás. Hazánkban a királyság megalapítása után a kereszténység kezdte egyre inkább kiszorítani a pogányságot.
2. (költői) Keresztény v. általában valláserkölcsi normáktól nem korlátozott magatartás. Vad, nagyszerű rajongást oltott | Az Érnek partja én belém, | Csupa pogányság volt a lelkem, Gondtalan vágy és vak remény. (Ady Endre)
3. (vallásügy) Pogány (I. 1) nép. Hittérítők indultak a pogányság közé. || a. (régies) Mohamedánok, kül. törökök (összessége). „Vizet, vizet!” a pogányság Orditoz hiában. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, népies, régies) Pogány (I. 4) cselekedet, magatartás; kegyetlenség, gonoszság. Ez pogányság volt tőle. Egy himpellér uzsorás négyszáz forintos jó váltóért csak háromszázhúsz forintot akarna … adni. No, ezt a pogányságot mégse engedjük. (Mikszáth Kálmán) Mégiscsak pogányság, hogy az anyját ilyen időben hazajáratja. (Gárdonyi Géza)
