pohár
pohár főnév poharat v. (ritka) -t, pohara
1. Üvegből, fémből, műanyagból készült, alakra és űrméretre igen sokféle, rendsz. kerek szájú kisebb ivóedény. Lapos, metszett, talpas, vastag, vékony pohár; tőle a pohárba; pohárból iszik; megtölti a poharat. S hol pohár és a pohárban bor van, Tarka jókedv születik meg ottan. (Petőfi Sándor) A nedves karikákat néztem, Miket a pohár talpa rajzol A márványos hűs asztalszélen. (Tóth Árpád) Megkoppintom félénken a poharat, az asztalt s a szívem, szívem is, hogy régi-e a hangja. (Kosztolányi Dezső)
2. Ez az edény a benne levő itallal, kül. borral együtt. → Bujdosó pohár; → végtelen pohár; → bujdosik, → vándorol a pohár; sűrűn → emelgeti a poharat; → emeli poharát vkire, vmire; szájához emeli a poharat; poharát → felköszönti vkire; kiüríti a poharat; poharat → koccint; poharát → üríti vkire, vkinek az egészségére, vkiért, vmiért; fenékig → üríti poharát; pohárt v. poharat → üt; → ráköszönti a poharat vkire. Színborral edényét Szömöre oszlatta, | Izlelni előbb is Buda hősnek adta | … Ő pedig így kezdé, poharát emelvén: Had ura, ím hallj szót, kinek neved Isten! (Arany János) || a. (szójárás) Múljék el tőlem e v. ez a keserű pohár: a) bárcsak elkerülhetném ezt a (szóban forgó, rám váró) bajt, gyötrelmet, szenvedést; b) (ritka, tréfás) <szeszes italnak, főként sörnek a felhajtását megelőző kifejezésként.> || b. (átvitt értelemben) Az élvezetek, az öröm, a szenvedések pohara: sok é., ö., sz.; fenékig üríti az élvezetek, az öröm, a szenvedések poharát: hajhássza az é-eket, élvezi az ö-öket, sok személyben van része. Mindig telve előtte az öröm pohara, ő boldog. (Jókai Mór) || c. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban:> tűrhető mérték, elviselhető határ. → Betelt a pohár; → kicsordul a pohár; → megtelt a pohár.
3. Ennek az edénynek tartalma, a benne levő ital, főleg bor. Kihörpenti a poharat; kiissza a poharat → körömig. Hajrá fiúk! ez a pohár A szenvedő embernemért. (Arany János) Behunyta apró szemeit, és felhajtotta a poharat egészen. (Mikszáth Kálmán)
4. (rendsz. -val raggal) Akkora mennyiség, amennyi egy pohárba belefér. Van ez egy pohár? Megivott egy pohárral. || a. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyi egy pohárba belefér. (átvitt értelemben, választékos) Vihar egy pohár vízben: jelentéktelen dolog miatt támadt izgalmas, hangos összecsapás. Megiszik egy pohár tejet. Kérek egy pohár sört. Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt. (Vörösmarty Mihály) A padló életemnek szaharája | és egy pohár víz a nagy óceán. (Kosztolányi Dezső)
5. (átvitt értelemben, költői) Poharazás, barátságos borozgatás. Pohár mellett; pohár közt. Víg pohár közt édesebb a Szerelem. (Vörösmarty Mihály) Szóla pohár közben Etele Budának: | Két nap pihenő volt a Mátra vadának … (Arany János)
Szólás(ok): mélyen néz a pohár fenekére v. a pohár fenekére néz: <szeszes italból> sokat iszik; ld. még víz.
Szóösszetétel(ek): 1. pohárcsendülés; pohárcsengés; pohárcsörgés; pohárcsörömpölés; pohárfenék; pohárkoccintás; pohár-összecsendülés; pohárruha; pohárszél; pohártartó; pohártörlő; 2. békepohár; borospohár; búcsúpohár; cokipohár; ivópohár; likőröspohár; méregpohár; ónpohár; söröspohár; ürömpohár; üvegpohár; vizespohár.
poharacska; poharas; pohárnyi.
