pokoli
pokoli melléknév -an, -bb
1. A pokolban (1) levőhöz hasonlónak elképzelt, pokolba illő. Pokoli kínok: az elképzelhető legnagyobb kínok; pokoli sötétség. Hullámzik a föld is alanti tüzektől, Repedez itt és ott, s rotyogással égő Gyomrából pokoli bűzt lehel a kénkő. (Arany János) Amit később a festők olajba főtt … szentekkel véghezvittek, az erőre, hatásra nézve messze mögötte áll e pokoli jeleneteknek. (Péterfy Jenő) Kilenc órakor a hőség pokolivá vált. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas, túlzó) Nagyfokú és szinte elviselhetetlenül bántó; szörnyű. Pokoli fény: félelmetes, szokatlanul erős f. Pokoli szél fújt. A szobába felhallatszott a villamoskocsik pokoli csengetése és a teherhordó szekerek dübörgése. (Gárdonyi Géza) Pokoli rendetlenség uralkodott itten. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Meglepően és agyafúrtan gonosz <megnyilatkozás, cselekvés>. Pokoli gondolat, terv. Pokolibb dolgokra képes ellenünkben, mint bármely idegen. (Vas Gereben) Shylocknak édeskevés kilátása van arra, hogy valaha talán valóságra válthatja pokoli ötletét. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Nagyon rossz, komisz. Pokoli út volt az! Valami pokoli löttyel kínáltak meg. No úgy-e, hogy elmúlt a rekedése? – Tökéletesen! mondá az exvajda [= volt vajda], nehogy még egy pohárral megitassanak vele abból a pokoli kotyvalékból. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Vmely többé-kevésbé nemtelen érzésből, kül. kárörömből eredő, azzal színezett nagyfokú <érzés, megnyilatkozás.> Pokoli élvezet, vidámság. Az inasok pokoli örömmel mondák el, mit a mestertől hallottak. (Vas Gereben) Annak az embernek az arcán a pokoli gyönyör ragyogott. Az a vigyorgás, amivel Beherik szítja a gyehennát [= a gyehenna tüzét] az elkárhozottak alatt. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, ritka). Ijesztően v. bámulatra méltóan nagy. Orlandó gróf … pokoli hidegvérrel veszít el a kártyaasztalnál ötezer font sterlinget. (Ambrus Zoltán)
5. (átvitt értelemben) (nyomatékosító határozószóként melléknév, határozatlan számnév, határozószó és némely egyéb határozó előtt) Rendkívüli mértékben. Pokoli nagy, sok; pokol sokáig; pokoli gyorsan. Pokoli jó. Ebből ivott keresztapám a születésem napján. (Mikszáth Kálmán) Az eső már akkor annyira szakadt, hogy eloltotta az udvaron égett tüzet is. És pokoli fekete volt a sötétség. (Gárdonyi Géza)
