polgári
polgári melléknév és főnév
I. melléknév -an v. -lag, -bb (-abb)
1. Polgárokból (2a) alakult, polgároktól létesített, teremtett. Polgári demokrácia ←; polgári demokratikus ←; (történettudomány, politika) polgári forradalom: a polgárság vezetésével és a néptömegek részvételével végrehajtott f. a feudális társadalmi rendszer megdöntésére; polgári társadalom; polgári gazdaságtan, kultúra, filozófia. Irtózatos gyűlölettel beszélt a polgári társadalomról. (Kuncz Aladár) Óriás nap ez, itt az új világ! | „Ez? Ez csak polgári forradalom!”, | hűtött le egy kolléga a köruton. (Szabó Lőrinc) || a. A polgárok társadalmi osztályából való, ennek tagjaiból álló. Polgári család, réteg; polgári sportegyesületek. Nem kellenek neki ezek a szerény polgári leánykák! … (Mikszáth Kálmán) || b. A polgárok társadalmi osztályára jellemző, náluk szokásos. Polgári életmód, magatartás, szokások; polgári előítéletek, felfogás, gondolkodás; (1945 után) polgári csökevény(ek): a kapitalista társadalom rendjének, gondolkodásmódjának maradványa(i) az új, szocialista társadalomban, ill. ennek vmely tagjában. Eleven, furfangos polgári esze azonnal belátta, hogy a vihar honnan kerekedett. (Tolnai Lajos) Éljen a munkásság, parasztság, | nem fogja polgári ravaszság, | … hú! tömegek, tovább, tovább! (József Attila) || c. A polgárság érdekeit szolgáló. Polgári pártok; a polgári sajtó bértollnokai.
2. (1945 előtt) Polgári iskola: négy osztályú középfokú iskola, amelyben négy elemi iskolai osztály elvégzése után jártak főleg a kispolgárok, kisebb részben a szegényparasztok és a munkások gyermekei. A polgári iskolában nem tanítottak latint. Az apja még polgári iskolát sem végezhetett, ő azonban már egyetemre járhat.
3. <A katonaival ellentétben> nem katonai, nem vmely fegyveres alakulathoz tartozó. Polgári biztos ←; polgári hadigondozott, repülőtér, személy; polgári élethivatás, foglalkozás, pálya; polgári ruha: a) nem egyenruha; b) egyszerű, nem díszes v. nem különleges alkalmakra készült ruha. Polgári tisztviselők jövének hozzánk, jelenteni, hogy hajónk … készen áll. (Kazinczy Ferenc) Polgári foglalatosságára nézve hentes volt. (Mikszáth Kálmán) Egy fiatal rendőrtiszt is ült az asztalnál polgári ruhában. (Gárdonyi Géza) || a. (jogtudomány) <A bűnügyivel, büntetővel ellentétben> magánjogi. Polgári jog: a szocialista jogrendszernek az az ága, amely a vagyoni, kül. tulajdoni és csereviszonyokat szabályozza, és szabályoz némely, velük összefüggő nem vagyoni (személyi) viszonyt is. Polgári per; polgári perrendtartás. Polgári perekben … megkezdé ügyvédi hivatását. (Eötvös József) || b. Polgári házasság(kötés): <az egyházival ellentétben> olyan házasság, amelyet az állami anyakönyvi hivatal tisztviselője előtt kötnek. || c. (jogtudomány) <A hatóságival ellentétben> magánszemélyektől származó, velük kapcsolatos. Polgári ügyirat ←.
4. <A nagyúrival, feudálissal ellentétben> szerényebb, egyszerűbb, kevésbé igényes; kispolgári. Polgári ízlés. Polgári, nem is nagyúri kényelemmel berendezett szobák voltak. (Krúdy Gyula) || a. <Anyagi vonatkozásban> mérsékelt nem túlságosan nagy. Polgári árak, haszon. || b. (művészettörténet) Olyan <művészi, főleg irodalmi műfaj, alkotás>, amelynek hőse polgár, v. amely a polgárság életét, felfogását, problémáit, eszményeit tükrözi. Mit használnak Caesar, Brutus, Antonius hatalmas beszédei egy kisebbszerű, polgári drámában … (Vörösmarty Mihály) || c. (ritka, tréfás) Polgári kimenő: olyan k., amely nem nyúlik a késő éjszakába.
II. főnév -t, -ja (1945 előtt)
1. Polgári iskola. Polgáriba jár. „Ne a gimnáziumba!” – végtelen | rimánkodtam apámnak, ne oda | irasson, elég a polgári! (Szabó Lőrinc)
2. Ennek az iskolának vmelyik osztálya. Első polgáriba járnak.
3. Ennek az iskolának egy elvégzett osztálya. Három polgárija van.
4. Ennek az iskolának az épülete. A század elején új polgárit építettek a városban.
5. Ennek az iskolának a növendékei, rendsz. a nevelőkkel együtt. Az ünnepélyre kivonult a polgári is.
Szóösszetétel(ek): állampolgári; kispolgári.
polgárias.
