pőre
pőre [e] melléknév és főnév
I. melléknév pőrén, pőrébb (választékos)
1. Meztelen, csupasz, pucér. Pőrére → vetkőztet vkit. Teljesen pőrén állt ott. Vagy hat kis gyermek mind pőre, mind pirosra főtt. (Justh Zsigmond) Mint az egymás mellé rakott búzás zsákok, úgy fehérlettek a szoba közepén a pőrére vetkőzött és megkötözött legények. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Mennyi rossz szem néz rám gyanussan! | Nem merek … | dacból előttük levetkőzni pőrén. (Babits Mihály)
2. Csupán alsóruhába öltözött <személy>, ill. félmeztelen <állapot>. A múltkor tisztességes mentében jött kend, most meg csak pőrén, ümögben [= ingben]. (Vas Gereben) A csatázók közé új viaskodók jöttek, öt közlegény, kik pőrére vetkezve, de fejükön vörös sipkájokkal jöttek hadnagyukat megmenteni. (Jókai Mór) || a. (népies) Pőre gatya, ing: olyan g., i., amelyre nem vettek fel más ruhadarabot; egy szál g., i. Bizony éjszakákon keresztül a nagy erős ember mezítláb, pőreingben rengette a kis beteget. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben, ritka) Mindenétől megfosztott, nincstelen <személy>. A pőre népnek tudtára adatott, miszerint ökör fog sülni. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) Ilyen személyre jellemző <állapot>. Mindenki siet … élvezet után a birtokos …, kenyér után a szegény ember, akit a sors pőrén hagyott. (Vajda János)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Puszta, szépítetlen. Vond bár kivűl reá költői mázad: A pőre tartalom fejedre lázad. (Arany János)
5. (vasútügy) Pőre kocsi: oldalfalak nélküli, de gyak. rakoncával ellátott vasúti teherkocsi, amelyen lekötözhető v. leláncolható, nagy terjedelmű v. súlyú, szét nem hulló tárgyakat (pl. szálfát, gépeket) szállítanak. A híd alkatrészeit pőre kocsin szállította a vasút.
II. főnév -t, -je [e] (bőripar) A felhámtól, a szőrtől és a zsíros rétegtől megtisztított nyers bőr.
Szóösszetétel(ek): pőreinges.
pőreség.
