portéka
portéka főnév ..kát, ..kája
1. (népies, kissé régies) Áru(cikk). Jó, kapós, kelendő, szép portéka; ócska, rossz, silány portéka; túlad a portékáján; kínálja, kirakja a portékáját. Olcsón veszi, drágán adja a portékát. Döbrögi úr … A portékáknak maga szokta kiszabni az árát, És amely darabért többet mert kérni az áros, Elkonfiskáltatta. (Fazekas Mihály) Egy piaci kikiáltó … a tárgyhoz egyáltalán nem illő … hangon és stílusban kínálta portékáit. (Babits Mihály) Megválogatnám a portékát, Ahhoz mennék, ki olcsóbbért ád. (József Attila) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Mások számára készült, a közösségnek szánt> szellemi termék, alkotás. Nálunk versnél ugy sincs ártatlanabb Portéka: olvasatlanul marad. (Reviczky Gyula)
2. (népies, régies) Általában vmely tárgy, dolog, holmi, jószág. Becses, hasznos, haszontalan portéka. Mi ez a különös portéka? Hová tettem a portéká(i)mat? Lakása tele volt értékes portékákkal. Minden portékámat felraktam egy kis szekérnek a negyedrészire. (Mikes Kelemen) Egynéhány nevezetesebb házi portékáimat elvitték. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (átvitt értelemben, népies, régies) Vmely nem tárgyi dolog; valami. Oh a szerelem Nem oly portéka, amelytől Elzárni lehetne a szívet. (Petőfi Sándor) Csiklandós portéka a te barátságod. (Arany János) [A vigasztalás] gyenge portéka … a fájdalommal szemben. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, bizalmas, gyak. rosszalló v. kedveskedő) Általában vmely személy, lény (főként nő, gyermek); teremtés, valaki. Akasztani való, gonosz, haszontalan, rossz portéka. Hol csavarogtál megint, te rossz portéka? Ejnye, de kíváncsi, nyelves portéka ez a kislány! Furcsa portéka az asszony. Félek katonától, Hamis portékától, Mert ki tudja venni Titkát mátkájától. (népköltés) Ezek a kedves kis portékák, ezek a szőke asszonyok olyan szelídek …, mint a bárányok. (Mikszáth Kálmán) Fogja csak meg egy percre ezt a porontyot. – S átadta a csecsemőt. Nekem sohse volt afféle eleven portéka a kezemben. (Gárdonyi Géza)
portékás.
