pótlás
pótlás főnév -t, -ok, -a
Általában a pótol igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit pótolnak.
1. Hozzáadással, hozzátevéssel való kiegészítés. Az állatállomány, a létszám pótlása. Gondoskodni kell a készletek pótlásáról. A múlt évről maradt tüzelőnk egy kis pótlással elég lesz a télen. A maradék egy kis pótlással elég lesz vacsorára. [Toldi Estéjét] alig néhány versszak pótlással, épp azon alakban veszi a tisztelt közönség, mint ez nálam 1848 óta készen hever. (Arany János) Az a 7–800 forint még sohasem volt elég évi szükségeimre pótlás nélkül. (Arany János) || a. Vminek a pótlása: vmely hiánynak oly módon való megszüntetése, hogy a felhasznált, ill. megmaradt v. meglevő részt kiegészítik. A hiány, a hiányzó mennyiség, összeg, rész pótlása; az elvesztegetett idő pótlása.
2. Vmely anyagnak, tárgynak, személynek mással való helyettesítése. A kenyér pótlása krumplival; a hiányzó fogak pótlása. A kilépett munkások pótlásáról gondoskodni kell.
Szóösszetétel(ek): fogpótlás, utánpótlás.
pótlású.
