pótlék
pótlék főnév -ot, -a
1. Az alapfizetésen felül, kiegészítésként vmely címen járó v. adott összeg. → Családi pótlék; igazgatói, kiküldetési, nevelési pótlék; → tanyai pótlék.
2. (régies) Az (a mennyiség), amit kiegészítésként, ráadásul hozzáteszünk, hozzáadunk vmihez. Ama pótlék, melyet idő, hely, körülmény hű, érdekes, jellemzetes rajza ad hozzá, bizonyosan nevelni fogja munkája érdemét. (Arany János) Édesanyám szigorú volt a vásárlásnál, neki nem volt egy kis pótléka, örült, ha a száraz árat meg tudta adni. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, régies) jelzői használat(ban) Vmit pótló, kiegészítő; pót. Petőfi verseit lassan nyomják … Némely dalból több strófa, némelyből több sor hagyatott ki. A forradalmiak pedig mind … A kihagyottak majd egy pótlék kötetben jönnek Lipcsében. (Lévay József)
3. (régies) Vkinek, vminek a helyettesítésére, pótlására haszn. személy, dolog, tárgy. Ah …! én tehát csak úgy Pótlék gyanánt, csak szükségből vagyok Szerelmes…! (Vörösmarty Mihály) A regényes középkori kínpad helyett dereseinkben … igen szép pótlékra tettünk szert. (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek): 1. pótlékcikk; pótlékkötet; pótlékokirat; pótlékszolgáltatás; 2. korpótlék.
