póz
póz főnév -t, -ok, -a (régies írva: pose is)
1. (gyak. rosszalló) Szándékosan felvett; jellegzetes, gyak. mesterkélt testtartás. Színészi póz; vmilyen pózba vágja magát; vmilyen pózt vesz fel. A honvédparancsnok ünnepélyes pose-ba vágta magát. (Mikszáth Kálmán) Templom rég nem látott Igy, imádkozó pózban. (Ady Endre) Klári mellett Berci térdel, a regényes szerelmesek pózát gúnyolva. (Kosztolányi Dezső) || a. <A fényképészetben, képzőművészetben> beállított testtartás. Tessék nyugodtan maradni, ebben a pózban fogom lefényképezni.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Hatásvadászó, mesterkélt modor, magatartás. Nincs benne semmi póz. Nem szeretem az ilyen nagyképű pózt. Előadása rokonszenves, mert minden pose nélkül való, igénytelen … és végtelenül egyszerű. (Mikszáth Kálmán) Nevetett azon, amit mondott, s nem volt benne semmi póz, azonkívül, hogy sokat adott arra, amit mondott. (Móricz Zsigmond) Szertelen | pózokba vitt a vállalt bűntudat: | Sátánná koronáztam magamat. (Szabó Lőrinc)
pózos; póztalan.
