praktikus
praktikus melléknév -an, -abb (bizalmas)
Olyan <személy>, aki a mindennapi élet dolgaiban hamar és jól eligazodik, aki leleményesen, ügyesen tudja feladatait megoldani, teendőit elrendezni, eligazítani; gyakorlati érzékű, gyakorlatias. Praktikus ember, (házi-)asszony, teremtés. Ilyen gyerek … ilyen érettség…! Ez aztán tudja ám már ma is, hogy praktikusnak kell lenni az embernek. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen emberre jellemző, tőle származó; gyakorlati (hasznú). Praktikus eszme, gondolat. || b. A mindennapi élettel, a gyakorlattal (7) kapcsolatos, annak érdekét szolgáló; hasznos, ügyes. Praktikus eljárás, kérdés, megoldás, mód(szer); vminek praktikus előnye, haszna. Praktikus oldaláról fogja fel, nézi a dolgot. A nagy tömör épületeket … könnyű lesz átalakítani… gyárakká. Lehet azoknak praktikus hasznát venni. (Jókai Mór) Imrust a kalandos könyvek csak még messzebb vitték az egészséges akarat praktikus világától. (Babits Mihály) || c. Vmely célra alkalmas, ügyesen célszerű, ötletes <tárgy, szerkezet>. Praktikus gépecske. A szék kényelmetlen volt, alacsony kerek támlájú, … még abból a modern korból, mikor még nem volt praktikus, ami mutatós volt. (Móricz Zsigmond)
praktikusság.
