pusztítás
pusztítás főnév -t, -ok, -a
1. A pusztít igével kifejezett cselekvés, ill. történés, folyamat; rombolás, tönkretétel, megsemmisítés. Barbár, értelmetlen, kegyetlen, szörnyű, vad, vandál pusztítás; nagy pusztítást végez v. visz véghez vmiben. || a. Az a tény, hogy vki, vmi pusztít. Az ellenség, a lázadók pusztításai; a földrengés, a tűz, a víz pusztítása; a dögvész, a járvány, az éhség pusztítása; a férgek pusztításának nyomai. Arról is vezetek magánstatisztikát, hogy az ön gyáraiban hány ember betegszik meg és nyomorodik el évenkint, a szeszgyárban előállított alkohol pusztításait nem is számítva. (Mikszáth Kálmán) || b. Az a cselekvés, hogy vkit, vmit pusztítanak; irtás. Az erdő, a vetés pusztítása; értékek, könyvek, vagyon pusztítása; ártatlan emberek pusztítása; egerek, farkasok, patkányok pusztítása.
2. Ennek eredménye, nyoma. Eltüntették a háborús pusztításokat. Az orkán pusztítása még egy hét múlva is felismerhető volt.
