rab
rab főnév és melléknév
I. főnév -ot, -ja Általában olyan személy, akit vki, vmi korlátoz szabadságában.
1. Bírósági ítélettel szabadságvesztésre ítélt s büntetését börtönben v. fegyházban töltő személy. Sötétzárkára ítélt rab. A rabok a fegyház udvarán sétáltak körbe. A rabok titkos jelekkel, kopogtatással érintkeztek egymással. A rabokat havonta egyszer lehetett meglátogatni. Leszállotta páva Vármegyeházára, Szájába visz vizet A rabok számára. (népköltés) Úgy emlékeztem minden házra, … zugra, ahogy a rab a börtönben minden repedést ismer a falon. (Móricz Zsigmond) Két puskás fegyőr közt | rab ül. (Radnóti Miklós)
2. (régies) <Rendsz. háborúban> erőszakkal elfogott, szabadságától megfosztott személy; (hadi)fogoly, rabszolga. Láncra, vasra vert rabok; kicseréli, kiváltja a rabokat; rabul esik; rabul ejt vkit: a) fogságba, foglyul ejt, leigáz; b) (átvitt értelemben) lenyűgöz, megigéz, megbűvöl, megbabonáz; rabbá tesz vkit. A rabszolgatársadalom termelésének alapja a rabok kényszermunkája volt. Az egri vitézek sok török rabot ejtettek. Ha kérdik: hogy vagyok? | Mondd meg, hogy rab vagyok, Császár udvarában Talpig vasban vagyok. (népköltés) Dobó … megkérdezte a raboktól, hogy ki esett rabul legelőbb. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, választékos) Politikailag leigázott, gazdaságilag kizsákmányolt és jogaitól megfosztott nép, osztály v. egyén. Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ős apáink. (Petőfi Sándor) Magyar sivatag magyar tanitója Rabok között rabként senyvedt, aludt. (Ady Endre)
4. (rendsz. birtokos személyraggal) (átvitt értelemben) Az, aki más akaratának, kívánságainak, szeszélyeinek feltétlenül alárendeli magát. Rabja vkinek; gyermekeinek rabja; rabja szerelm(es)ének; rabul ejtő szépség: nagyon szép, személy, főleg nő, ill. vkinek ilyen volta; vkinek a rabjául esik; rabjává tesz vkit: hódolójává tesz vkit. Az ifju immár menne, Vőlegénye, rabja lenne … (Gyulai Pál) [E kacérság] rabul ejthet bármely férfinemű halandót. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) Vminek a rabja: az, aki bizonyos körülményeknek, társadalmi tényezőknek v. saját ösztöni és érzelmi életének az irányító hatása alatt áll. Születésének, származásának, családjának rabja; a becsület, a kötelesség, a szokás rabja; vmely elv, (tév)eszme, világnézet rabja; szavának rabja; a földi javak, a magántulajdon, a vagyon rabja; vmely indulat, szenvedély rabja; az ivás, a kártya rabja; az emlékezés, a szomorúság rabja. Vigyázz, hogy szíved és eszed indulatok rabja ne legyen. (Deák Ferenc) Álmok rabja lettem, csak álmokért élek. (Ady Endre) Ferenc az italnak volt a rabja. (Krúdy Gyula) || b. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Vmi rabbá tesz vmit, vkit: <hatalmas erejű természeti jelenség> óriási, nagy hatással van vkire, vmire; lenyűgözi, megbénítja. Egy szörnyü roppanás rabbá teszi | Pyrrhus fülét. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A vakító lángoszlop rettentő csapása rabbá tette minden érzékeit. (Jókai Mór)
II. melléknév -ul, (ritka, irodalmi nyelvben) -abb
1. (választékos) Fogságba ejtett, fogságban tartott <élőlény>. Rab madár; rab gólya, oroszlán.
2. Politikai szabadságától megfosztott, gazdaságilag függő <személy, közösség>. Rab nép, nemzet. Lázad hát már az Élet alágyűrtje, | A tanétó•, a legrababb magyar? (Ady Endre) Föl, gyermekek, tanulásra, Háborura, egészségre. | Ti lesztek majd e rab ország Megváltott és boldog népe. (Ady Endre)
A II. 2. sz. jelentés negyedik sorában, az Ady-idézetben tanétó helyett tanító olvasandó
3. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <személy>, aki életkörülményei miatt nem mozoghat szabadon, nincs szabad ideje; lekötött. Most inkább rab volt, mint bármelyik más cselédje mellett. Egyelőre nem mozdulhatott mellőle. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Rabul (I. 4) ejtett, megbabonázott, megigézett. Most ugyan még ragyog két szemed szép köve, Mely sok rab szivekbe éles nyilat löve. (Csokonai Vitéz Mihály) Rab szíveink örök szerelmese, A nagy világ minket hiába hív! (József Attila)
5. (átvitt értelemben is) Olyan <élet, helyzet, időszak>, amelyben vki rabságban van, v. rabnak érzi magát. Unja a rab sorsot, gyűlöli rab múltját.
Szóösszetétel(ek): 1. rabágy; rabcsoport; rabdaróc; rabélelmezés; rabélet; rabing; rabkenyér; rabkolónia; rabkonyha; rabkoszt; rabköntös; rabsegélyező; rabszállító; rabszorgalom; rabtárs; rabtartás; rabtartó; rabtempó; rabvallatás; rabváltság; rabviselt; 2. gályarab.
