rábeszélés
rábeszélés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A rábeszél igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vkit rábeszélnek (vmire); vkinek szóval történő rávevése, rábírása vmire, vminek a megtételére. A rábeszélés képessége; a vevők rábeszélése; a csoportnak a csatlakozásra, kitartásra való rábeszélése; hosszas rábeszélés után. Hiába volt minden rábeszélés. Engedett a rábeszélésnek. Rábeszéléssel sem lehet elhatározásában megingatni. A gépgyárak ügynökei … minden szónokot megszégyenítő … rábeszéléssel tudják megnyerni a … parasztot. (Móricz Zsigmond)
