rabiga
rabiga [b-i] főnév (irodalmi nyelvben)
1. Népre, osztályra igaként (2) nehezedő, rendsz. idegen, külső zsarnokság, elnyomás; rabság, szolgaság. Rabigába dönt; rabigába → görbed; rabigába hajt; rabigába kényszerít; rabigában tart, nyög; rabigát hord; lerázza, nyögi a rabigát. Fejét rabigába hajtja. Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. (Kölcsey Ferenc) Igy minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész,rabiga Róma ledűl s rabigába görbed. (Berzsenyi Dániel) Itt törtek össze rabigát | Hunyadnak karjai. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka) Iga (2). Ezen nyomorú élet belékényszerített a türelem rabigájába. (Arany János)
