rakoncátlan
rakoncátlan melléknév -ul, -abb
1. A helyes magatartás szabályait, korlátait figyelembe nem vevő, fegyelmezetlen, szilajul, fékezhetetlenül rendetlenkedő <fiatalkorú személy v. ilyenekből álló csoport>. Rakoncátlan gyermek, kölyök, siheder. A rakoncátlan csoport … végig fellármázta a várost, bezörgetve a kapukon. (Jókai Mór) || a. Ilyen személyre jellemző. Rakoncátlan viselkedés. Borzalommal figyelem a magam lelkét. Milyen rakoncátlan … lélek ez. (Ady Endre)
2. Az ember irányításának engedelmeskedni nem akaró, szilaj, féktelen <háziállat, főleg ló>. Rakoncátlan csikó. Megvette a fogatot: egy kövér lovat …, egy rakoncátlant, amelyik harapott, rúgott, és nem akart hámba állni. (Mikszáth Kálmán)
rakoncátlanság.
