ráspoly
ráspoly főnév -t, -ok, -a
1. Rendsz. durva reszelő, amelynek lapos v. félgömbölyű felületére éles, kiálló fogakat vágnak; főleg a fa-, kő- és vasiparban haszn. szerszám. Gömbölyű, keretes, négyszögletű, nyeles ráspoly. Ráspollyal nagyolta a munkadarabot. Némely állatnak olyan érdes a nyelve, mint a ráspoly. A bolond … egyik felemelt kezében izzó ráspolyt tartott. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Csiszolás, simítás, befejező művelet, átdolgozás. Régibb versein az ember látja, hogy itt vagy ott … a ráspoly hasznos volna. (Arany János) Meg van-e már fejelve az a komédia? – … Csak az utolsó ráspoly hiányzik még. (Jókai Mór)
2. Körömráspoly. Bement az öltözőbe, leült … a tükör elé. Nézegette az apró-cseprő holmikat, az ollókat, ráspolyokat, tégelyeket. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. ráspolyél; ráspolyhang; ráspolyhulladék; 2. körömráspoly.
ráspolyos.
