reális
reális [ë] melléknév és főnév (régies írva: realis is)
I. melléknév -an, -abb
1. (választékos) Valóságos, a valóságban meg lévő. Reális erők. || a. (sajtónyelvi, választékos) Gyakorlati, a valóságnak megfelelő, a való helyzethez alkalmazkodó, valószerű, valós. Reális ár, eljárás; reális normákat állapít meg; reálisan becsüljük fel az erőviszonyokat. Linának kitűnő reális észéke van, s végtelenül pontos és beosztó. (Móricz Zsigmond) || b. (sajtónyelvi, választékos) Megvalósítható. Reális elképzelés, terv. || c. (választékos) A való helyzetet figyelembe vevő, gyakorlati gondolkozású <személy>. Reális ember. Társai … reális gondolkozású szorgalmas ifjúnak tartották. (Tolnai Lajos)
2. (mennyiségtan) Reális szám: valós szám.
3. (ritka, irodalmi nyelvben, művészettörténet) A realizmusnak (1) mint irodalmi, művészeti iránynak megfelelő; a valósághoz igazodó. Reálisan ábrázolja az életet. Nincs reális élet Mesémbe, mind azt fogják mondani. (Reviczky Gyula)
II. főnév -t A valósággal összeegyeztethető, a valóság természetének megfelelő jelleg; valószerűség. Elképzelésében semmi reálisat nem látok. Mindig marad – ha a fejére áll is – Önála valami vaskos, reális. (Arany János) [Kemény Zsigmond] alakjaiban a reális, a tények világával lépten-nyomon összeszövődik … a sejtések, a látományok világa. (Péterfy Jenő)
