régiség
régiség főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) Általában a régi melléknévvel kifejezett tulajdonság; vminek régi volta. A család régisége; a bútorok, a (vár)falak, a ház, a ruha régisége; az írás, a könyv régisége; az intézmény, a törvény régisége. Elcsodálkoztunk az épület régiségén. Az egyik a szent régiség barátja, S utálja mindazt, ami új s nem ó … A másik újat s csak honit szeret. (Berzsenyi Dániel) Művészetének tisztább formája tiszteletre méltó régiség színében tüntette fel Aeschylus drámáit. (Péterfy Jenő) || a. Vmely találmánynak, intézménynek régi időktől fogva meglevő volta. Az írás, a könyvnyomtatás régisége; a házasság régisége; a kerék, a szekér régisége. || b. (csak egyes számban) Vmely régi tárgy kora. A lelet régisége kb. kétezer év.
2. (csak egyes számban) (régies) Nagyon távoli múlt, régi kor. A régiség államférfiai … akkor írták történeti műveiket, mikor leléptek a politikai küzdtérről. (Csengery Antal) Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon … | Toldi Miklós képe ugy lobog fel nékem Majd kilenc tiz emberöltő régiségben. (Arany János) || a. (csak egyes számban) (irodalomtudomány, nyelvtudomány) A nyelv és az irodalom történetének régi (írásos) korszaka, nálunk kb. a XVIII. sz-ig, ill. az ebből származó nyelvi és irodalmi emlékek. Ez a szó a régiségben gyakran előfordul. Hogy a mutató névmás, amint mutató névmássá lett, egy ideig megtartotta a maga z-jét, s csak később veszté el, tanúskodik a régiség a Halotti beszédtől kezdve. (Arany János)
3. Régi korból való s ezért rendsz. értékes tárgyi emlék, kül. használati v. (ipar)művészeti becsű tárgy (fegyverek, ékszerek, pénzek, eszközök, bútorok stb.). Görög, római régiségek: honfoglaláskori régiségek; Aquincum régiségei; régiségeket gyűjt. Az óra kétszáz éves régiség. (Jókai Mór) A múzeumnak egy bús szögletében, Száz tisztes régiség kíséretében … Pihen szépen, csöndesen | Elssler Fanny selyem cipellője. (Juhász Gyula) Ki látta a régi kisvonatot? | A vasút s az erdő közt robogott … Festői régiség, | otromba voltál, kisvonat, de még | munkabíró. (Szabó Lőrinc) || a. (iskolai) Görög-római régiségek: g.-r. régiségtan <mint tantárgy>. || b. (ritka) Régi, elavult intézmények, szokások. Tavasz van, ezerszer pusztuljon Minden alkuvás, minden habozás És ezerszer egymásra hulljon Minden régiség és minden szokás. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): régiségárus; régiséggyűjtemény; régiséggyűjtés; régiségkereskedő; régiségtár; régiségtudomány; régiségüzlet.
