rekeg
rekeg [e-ö] tárgyatlan ige (-tem), -ett, -jen [e, ë, ë] (régies, hangutánzó)
1. <Béka> brekeg, kuruttyol. Mit brekegsz, ördögi módra rekegsz? (Kölcsey Ferenc) Tó szélén egy vén Brekeke Kár-örömmel így rekege: „He! he! he!…” (Arany János)
2. (ritka) <Személy> csúnya, rekedt, rikácsoló hangon szól, beszél.
rekegés; rekegő.
