reménység
reménység [e] főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
Remény. Reménységét → helyezi vkibe; reménységet merít vmiből; reménységgel néz a jövő elé. A magyar sport egyik nagy reménysége volt. Fiában van minden reménysége. Hagyj el, óh Reménység! | Hagyj el engemet. (Csokonai Vitéz Mihály) Akármilyen csúnya élet Reménysége bús agyamat Elönti gőgjével a vérnek. (Ady Endre) Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk, Nekünk nyisson ajtót a reménység! (József Attila)
reménységű.
