rémes
rémes [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Rémületet, iszonyatot, nagyfokú félelmet, megdöbbenést keltő <dolog>. Rémes esemény, gyilkosság, jelenet, történet. Mily foghatatlan [= megfoghatatlan] rémes dolgokat szólsz. (Vörösmarty Mihály) Ez a baljós vén vad holló mén ismétli rémesen | ezt a szót, hogy: Sohasem. (Babits Mihály–Poe-fordítás) [Édesapám] rákezdte a káromkodást, és fogta a poharakat és csapkodta felém … Azt hiszem, ez volt a legrémesebb jelenet, amiben nekem is részt kellett venni. (Móricz Zsigmond) || a. (irodalmi nyelvben, régies) Ijesztő, kísérteties. Vért jéggé fagyasztó volt rémes látása. | Egy nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban. (Petőfi Sándor) Az arca … rémes és csúnya mosolyra vonaglott. (Kaffka Margit)
2. Szörnyű eseményekkel teli, borzalmak között eltöltött. Rémes éjszaka. Elől halál, hátul halál, Ez rémes nap vala! (Petőfi Sándor) A rémes óra eljöve. (Arany János–Burns-fordítás)
3. (bizalmas, túlzó) Elviselhetetlenül kellemetlen, kínosan terhes <személy>. Rémes ember, nő. || a. (bizalmas, túlzó) Bosszúságot okozó, sok kellemetlenséggel járó. Rémes mérkőzés, utazás.
4. (bizalmas, túlzó) Rémesen: nagyon nagy mértékben; szörnyen, nagyon. Rémesen tetszett.
