rendbeli
rendbeli [ë-e v. e-e] melléknév és főnév, (népies, régies) rendbéli
I. melléknév
1. (történettudomány) Vmely társadalmi rendhez tartozó. Minden rendbeli népek. || a. (vallásügy) Vmely szerzetesrendhez tartozó <személy>. Piarista rendbeli szerzetes.
2. számnévi jelzővel) (népies, régies) <Ruhából, fehérneműből> vhány rendet (8) kitevő. Két rendbeli alsó, felső, ünneplő ruha.
3. (régies, hivatalos) Bizonyos számú csoportba, osztályba foglalható, bizonyos fajta, féle. Ő áruló is. Én egy emberét | Fogattam el, kinél két rendbeli Irás találtatott. (Vörösmarty Mihály) Ott vígan összegyűltek a húnok főbbjei, | Átilla csarnokában, fiai, hölgyei; Sok rendbeli követség, sok fejedelmi túsz. (Arany János) Foglalkozása van, mégpedig nem egy rendbeli, hanem sokféle. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies, kül. hivatalos) Bizonyos számú alkalommal történt. Több rendbeli felszólítás, utasítás. || b. (jogtudomány) Bizonyos számú alkalommal elkövetett. Két rendbeli sikkasztás: (helyesebben:) két sikkasztás.
II. főnév (-t), -ek [e] (ritka, vallásügy) Vmely szerzetesrendhez tartozó személy. A rendbeliek és a renden kívül állók.
