renget
renget [ë-e v. e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], essen [e-ë]
Általában okozza, előidézi, hogy vmi rengjen.
1. <Nagy erő hatalmas, nagy tömegű testet, anyagot> rengésre (1, 2) késztet. A vihar rengeti a fákat. Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti, Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám! Ceresnek koszorús homloka illatoz. (Berzsenyi Dániel) Mint mikor éktelenűl zendűlvén, összecsap ég, föld, … Illyen erőszakkal két hős egymásnak eredvén Összemegy itt földet rengetve, halálos ütésre. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka, költői, túlzó) <Erős hang> megreszkettet vmit. Közben … a harc réz torkai, kürtök Rengetik a levegőt harsány szavaikkal. (Vörösmarty Mihály)
2. (költői) <Személy súlyos, nagy tárgyat> kezében ráz. Látja, s előugrat buzogányt rengetve kezében Bors, és a görögök nyilait fölfogja merészen. (Vörösmarty Mihály) Toldi a nagy ostort rengeti kezében. (Arany János)
3. (népies, irodalmi nyelvben) Ringat (1, 2). Lágyan zsongó habok Ezer kis csillagot | Rengetnek a Dunán. (Arany János) Azt gondolom, bölcsőben nyugszom; s édes anyám renget. (Gyulai Pál)
Igekötős igék: megrenget.
rengetés; rengetett; rengető.
