részegség
részegség [ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A részeg (1) melléknévvel kifejezett emberi állapot; fokozottabb ittasság, alkohol okozta erősebb mámor. Látszik, erőt vett rajta a részegség. A részegségig ivott. Reggelre kialudta részegségét. Nem bírt felállni székéről, olyan mértékben tört ki rajta a részegség. (Krúdy Gyula) || a. Vkinek részeg volta, erősen mámoros állapota. Részegségében összevissza beszélt mindent. Részegségében az árokba dőlt, és ott elaludt.
részegségi.
